Röviden az altatásról

Ahhoz, hogy bizonyos, az állat számára zavaró vagy fájdalmas beavatkozást el tudjunk végezni, érzéstelenítő eljárásokat kell alkalmaznunk.

Néha elégséges a helyi érzéstelenítés (pl. szemészeti vizsgálat), de jellemzően a központi idegrendszerre ható un. általános érzéstelenítést, melyet neveznek anesztéziának vagy altatásnak is, vagyunk kénytelenek alkalmazni. Leggyakrabban a fájdalomérzetet kell megakadályozni.

Az állatáért aggódó gazda számára veszélyes beavatkozásnak tűnik, pedig a tudomány fejlődésével nagyon sok új, biztonságos szer áll rendelkezésünkre.

Jól képzett, tájékozott szakember, ha korszerű technikai háttér is segíti munkáját, számos altatási protokoll közül tudja kiválasztani az adott szituációnak legjobban megfelelőt.

Alapvetően különbözik egy fiatal, egészséges, és egy idős, szív vagy egyéb szervi betegséggel terhelt állat anesztéziája. Más a helyzet egy rövid ideig tartó, kevésbé fájdalmas beavatkozásnál, mint egy több órás csont, gerinc műtétnél, és megint más szempontok kerülnek előtérbe pl. egy császármetszésnél. Lényegesen eltérhet a többiekétől a különböző fajok (pl. kis rágcsálók, nyulak) vagy akár egy fajon belül az egyes fajták (pl: csivava-angol bulldog-magyar agár) altatása.

Tisztában kell lenni a speciális szempontokkal. Az orvos dolga, felelőssége az altatási kockázat felmérése, és a kockázat minimalizálása.

Nagyon fontos az egészségi állapot pontos felmérése. Tájékozódunk az állat régi vagy meglévő betegségeiről, gyógyszereléséről esetleges korábbi altatásáról. Elvégezzük a fizikális vizsgálatokat. Amennyiben az altatást magasabb kockázatúnak ítéljük, a biztonság érdekében szükséges lehet kiegészítő vizsgálatok végzése: pl.: vérlabor, szív ultrahang, mellkas röntgen...

A mai technikával legtöbbször még idős, beteg állatok is biztonsággal altathatóak, ha tudjuk, milyen veszélyekkel kell számolnunk, és megfelelően tudjuk a pacienseket felkészíteni erre a helyzetre.

Olyan szereket használunk, melyek több agyi központra is hatnak: a tudatállapoton kívül a keringésre, a légzésre, a hőszabályozó központra, és a hányóközpontra is.

Ezért fontos az állat koplaltatása: az utolsó evéstől 8-12 óra, utolsó ivástól 4 óra teljen el. Rágcsálókat nem kell koplaltatni.

Alapvetően 2 technikát használunk az anesztetikumok szervezetbe juttatására: injekciós készítményekkel vagy (az elalvást követően) altató gázokkal tartjuk fenn az érzéstelenséget.

A műtétek során infúzióval, oxigénadással biztosítjuk a megfelelő keringést, légzést, melegítéssel védjük az állatot kihűléstől. Műszerekkel folyamatosan ellenőrizzük az élettani paramétereket.

Az ébredés menete az altatás módjától, az állat fajától, életkorától, egészségügyi állapotától nagyban változhat. Minden esetben csendes, nyugodt, meleg helyen történjen. Az altatószerek kiürülésekor sokszor izgalmi tüneteket láthatunk (remegés, kényszermozgás, sírás, támolygás, nyálzás), mely ijesztő lehet a gazda számára, holott természetes velejárója az ébredésnek. Segít, ha a gazdi csitítja, nyugtatja zavart tudatú kedvencét. Ügyelni kell, hogy ne érhesse sérülés, friss levegőt tudjon lélegezni, és legyen betakarva, melegítve. Fontos tudni, hogy ezen jelenségek nem fájdalomból adódnak, ne adjanak fájdalomcsillapító készítményt! Öklendezés esetén a hányadékot el kell távolítani a szájüregből. Amíg a bódulat nem múlt teljesen el nem szabad az állatot etetni, itatni, mert fennáll a félrenyelés veszélye!

Intézményünkben, mind a szakmai, mind a technikai feltételek adottak, hogy nagy biztonsággal végezzünk altatást a problémásabb esetekben is.

Dr. Molnár Zsolt